A Cserhát legmagasabb csúcsán felállított tepkei kilátóból nehéz nem olyan szöget fotózni, amellyel aztán egybevágó fotópárt alkothatunk, még akkor is, ha itt is tudattalanul zajlott le az exponálás. Ez egy egyszerű példa arra, hogy dombokat, hegyeket viszontagságos elhordani és szétszedni, itt tehát nem eprészhetünk ki a kendermagból túl sok szembetűnő változást. A libalegelő megbokrosodott, a fölötte lévő irtást viszont hangsúlyosabb szántóvá alakította a termelő-gazdálkodó emberi kéz gépi megfelelőjének lábnyoma. (Azért fogalmazok így, hogy inkább a képeket nézzétek.)